Számítási módszerek

Fajlagos hőveszteség-tényező (q) számítása

2026. szeptember 23. · 8 perc olvasás

A fajlagos hőveszteség-tényező (q, W/m³K) az épület egészének hővédelmét egyetlen számban fejezi ki. A 9/2023 rendelet fogalma szerint a transzmissziós hőáramok és a fűtési idény átlagos feltételei mellett kialakuló passzív sugárzási nyereség hasznosított részének algebrai összege, egységnyi belső és külső hőmérséklet-különbségre és egységnyi fűtött térfogatra vetítve. Leegyszerűsítve: mennyi hőt veszít a burok köbméterenként és kelvinenként, ha a beeső nap hasznosuló részét is beszámítjuk.

A szellőzési veszteség, a belső hőnyereség és a gépészet nincs benne. A q ezért a burok minőségét méri, függetlenül attól, milyen rendszer fűti az épületet.

A képlet

A számítási módszer 6.11. pontja szerint:

q = 1000 / (V · Δt) · Σ_nov…márc [ Q_tr,F − η_F · (Q_sd,F + Q_sid,F) ] / (θ_i,F − θ_e,átlag)

(6.53)

V: fűtött térfogat, m³
Δt: november és március közötti órák száma, 3624 h
Q_tr,F: havi transzmissziós hőátvitel fűtési esetben, kWh
Q_sd,F, Q_sid,F: havi direkt és indirekt sugárzási nyereség, kWh
η_F: a nyereségek havi hasznosítási tényezője
θ_i,F, θ_e,átlag: fűtési parancsolt hőmérséklet és havi külső átlaghőmérséklet, °C

Az összegzés a november és március közötti öt hónapra szól. A képlet a havi módszer részeredményeiből dolgozik, ezért a q ugyanazokból az adatokból adódik, mint a nettó fűtési igény.

Miből áll össze a transzmissziós tag?

A havi transzmissziós hőátvitel három hőátviteli tényezőből áll: a külső térrel, a fűtetlen terekkel és a talajjal határos szerkezetekéből.

Q_tr,F = [ (H_tr,D + H_tr,x) · (θ_i − θ_e,átlag) + H_tr,T · (θ_i − θ_e,év) ] · Δt_hó / 1000

(6.7)

H_tr,D, külső térrel határos szerkezetek: felület szorozva hőátbocsátási tényezővel, plusz a csatlakozási hőhidak (ψ-vel vagy a ζ-vel növelt U_R-rel).
H_tr,x, fűtetlen térrel határos szerkezetek: a belső tér és a fűtetlen tér közötti hőátviteli tényező a b módosító tényezővel szorozva. A módszer 6.3. táblázata szerint októbertől áprilisig padlástérnél b = 0,9, zárt fűtetlen pincénél 0,5, fűtetlen, külső homlokzattal rendelkező lépcsőháznál 0,7.
H_tr,T, talajjal érintkező szerkezetek: egyenértékű hőátbocsátási tényezővel és a padló-fal csatlakozás hőhídjával. Ennél a tagnál az éves külső átlaghőmérséklet szerepel, nem a havi.

Ebből adódik egy hasznos ellenőrzés. Ha az épületnek nincs talajjal érintkező szerkezete, és a sugárzási nyereséget elhagyjuk, a képlet egyszerűen q = (H_tr,D + H_tr,x) / V lesz. A sugárzási nyereség ennél kisebb q-t ad, tehát a kézzel számolt H / V felső becslésként használható.

A és V: a geometria szabályai

A követelményérték az A/V aránytól függ, ezért a felület és a térfogat felvétele közvetlenül befolyásolja, hogy mihez hasonlítunk. A módszer szerint:

Az A lehűlő felületbe a kondicionált tereket határoló összes szerkezet beleszámít, a talajjal, a szomszédos épülettel és az energetikailag nem védett fűtetlen helyiségekkel érintkező felületek is, belméretek alapján.
Nem számít bele az azonos épületen belüli, külön fűtött rendeltetési egységek közötti szerkezet és az önálló rendeltetési egységen belüli felület.
A V a fűtött, légtömör szerkezetekkel határolt térfogat belméretekkel, az 1,9 m alatti belmagasságú térrészekkel együtt. Nem számít bele a légtömören elzárt búvótér, például a légtömör álmennyezet feletti tér.

A követelményérték

A fajlagos hőveszteség-tényező legnagyobb értéke (W/m³K)
A/V	Új épület	Jelentős felújítás
≤ 0,3	0,14	0,18
0,3 és 1,3 között	0,071 + 0,23 · (A/V)	0,078 + 0,34 · (A/V)
≥ 1,3	0,37	0,52

Kompakt, nagy épületnél (kis A/V) a határ szigorúbb, mert ott a burok egy köbméterre jutó felülete kicsi. Egy kisebb, földszintes családi háznál az A/V könnyen 1 fölé kerül, ahogy a lenti példa is mutatja. A követelmények teljes rendszerét a 9/2023 követelményeiről szóló cikk foglalja össze.

Szemléltető számpélda

Földszintes ház pince és padlás között

Szemléltető, kerekített adatok. Egy földszintes, 10 × 10 m belméretű, 2,70 m belmagasságú épület fűtetlen pince és fűtetlen padlás között. Talajjal érintkező szerkezete nincs, így a fenti egyszerűsítés alkalmazható.

V = 10 · 10 · 2,70 = 270 m³. A = 108 m² fal (nyílászárókkal együtt) + 100 m² padlásfödém + 100 m² pincefödém = 308 m². A/V = 308 / 270 ≈ 1,14.

Szerkezet	A (m²)	U (W/m²K)	1 + ζ	b	H (W/K)
Homlokzati fal	90	0,19	1,20	1	20,5
Ablakok	18	1,10	1	1	19,8
Padlásfödém	100	0,15	1,10	0,9	14,9
Pincefödém, alsó oldali hőszigeteléssel	100	0,25	1,10	0,5	13,8
Összesen					68,9

A fal U-értéke az U-érték számpéldájából, a ζ = 0,20 a hőhidas példából származik. Az ablakoknál nincs ζ, a nyílászáró-kerületek a fal besorolásában szerepelnek.

Nyereség nélkül q ≈ 68,9 / 270 ≈ 0,255 W/m³K. A határérték A/V = 1,14-nél új épületre 0,071 + 0,23 · 1,14 ≈ 0,333, jelentős felújításra 0,078 + 0,34 · 1,14 ≈ 0,466 W/m³K. A felső becslés már teljesíti mindkettőt; a hasznosított sugárzási nyereség ezt tovább csökkenti, pontos értéke a havi számításból adódik.

Hol használjuk a q-t?

Új épületnél és jelentős felújításnál a q a követelmény egyik eleme. Tanúsításnál a 176/2008. Korm. rendelet szerint a fajlagos hőveszteség-tényező számított értéke az alátámasztó munkarész része; önálló rendeltetési egység tanúsításánál a módszer szerint a számítása elhagyható. Az összesített energetikai jellemzőbe a q nem közvetlenül kerül be: az E_nren a havi nettó fűtési igényből indul, amely ugyanazokat a hőátviteli tényezőket használja, de a szellőzéssel és a belső nyereségekkel együtt.

Gyakori hibák

A és V külső méretekből készül, pedig a módszer belméretet ír elő.
A fűtetlen pince vagy padlás felé a b tényező kimarad, és a födém külső szerkezetként szerepel.
A talajjal érintkező padló a havi külső hőmérséklettel kerül a számításba.
A mértékegység összecsúszik: a q térfogatra vetített érték (W/m³K), nem azonos a felületre vetített, W/m²K-ben kifejezett átlagos hőátbocsátással.
A hőhidak kétszer szerepelnek: az U-értékben és a ζ-ben vagy ψ-ben is.

Ingyenes regisztráció További szakmai útmutatók